Hiába a hideg, már 2-300 m után ráébredek, kár volt hinnem a meteorológusoknak, túlöltöztem. Egy pulóver máris lekerült rólam. A porhó jólesően nyiszorog a talpam alatt. Egyelőre nem csúszik. Az átjáró-barlangnál megkapom az első pecsétet. Kisvártatva utolérem Viktort, s jókat beszélgetve megyünk a következő pontig. Viktort (Viktor Bakonybélből), ha nem lenne, ki kellene találni. Még a Belső-tó elérése előtt lecserélem a kesztyűmet is. Sajnos a biciklis térdmelegítőket nem tudom lerakni, pedig túl melegek. A tavon láttunk néhány korcsolyázót. Néha fotózunk is, bár a feltételek nem túl jók. A Kis-erdő-tető kaptatója jólesően megszuszogtat. Közben próbálom újólag kiolvasztani az ivózacskóm szelepét. Nem sikerült, majd csak a Külső-tó mellett. A pontnál utolértem Ágit, bennünket pedig Pintér Józsiék értek be. Pecsételést követően megkaptam a nosztalgia téli fagyit, amit lefelé menet meg is ettem. Most is finom. A lejtőn, néhol óvatosan haladtam. Leérve csatlakoztam Józsihoz és Lacihoz, s mivel nem siettek, vagy én vagyok jobb formában, együtt tettük meg a hátralévő részt. Gyakorlatilag végig beszélgettük az utat, a szükségesnél pár száz kilokalóriával többet égetve el, cserébe viszont, időben sokkal rövidebbnek tűnt a túra.

Természetesen kitárgyaltuk az időjárást is, aminek nem sok köze volt a meteorológusoknak, a TV-k, rádiók által közölt világvége hangulatú veszélyfigyelmeztetéseihez. A hó esik ugyan, a szél viszont épp csak lengedez. Az idő összességében enyhébb, mint a megelőző napokban. Erre a térségre az OMSZ ismét csak „farkast kiáltott”, annak viszont esze ágában sem volt eljönni. Kitárgyaltuk, hogy ez bizony súlyos hiba. Jelen esetben sok embert távol tartott a túrától, utólag bosszúságot okozva, saját hitelét rontva. Sajnos a riasztási fokozatok kiadásának feltételei túl alacsonyak. Véleményem szerint ez csak arra jó, hogy az OMSZ egy időjárás miatt bekövetkező baleset esetén jogilag lefedje magát, a tényleges riasztásra nem alkalmas. Ha túl gyakran ad ki veszélyfigyelmeztetést, s azt már 40-50 km/h-s szélre is megteszi, ami egyáltalán nem vészes, magyarul nem jön a „farkas”, az emberek egyszerűen nem veszik komolyan. A múltkor sem jött, mért pont most jönne be a békáknak. Véleményem szerint, a legenyhébb fokozatú riasztás, valahol a narancs és a vörös között lenne indokolt. Közben azért talpaltunk is.

Könnyű szakasz következett az Apáti-templomromig. Ez évben nem tereltek be bennünket az erdőbe, nincs annyi víz a tóban. Az ellenőrző ponton pogácsával, forralt borral és forró teával várták a túrázókat. Jól esett a forró tea, ami nem csak a nevében az. Időbe telt meginni. Irány a Nyereg-hegy, majd a Csúcs-hegy. A hegyekről szép a kilátás a Balatonra. Érdekes, hullámos formákat rajzolt a tó jegére, az alig lengedező szél a hóból. Az ellenőrző pontot követően, nem bizonyult egyszerűnek a lejutás a meredek lejtőn. Szerencsére, még nem taposták jegessé a havat. Sikerült esés nélkül leérni. A Természetvédelmi őrház előtt két szarvas keresztezte utunkat. Meglepő, hogy ennyi túrázó közé bejönnek a félszigetre, s hogy 40-50 m-re bevárják a beszélgető embereket. A Hálóeresztőig ismét mentünk a magas part peremén, ahonnan a korlátozott látástávolság ellenére is szép a kilátás. Az ellenőrző ponton, pecsételés után, ittunk egy kis teát, ezúttal termoszból, s mentünk tovább.

Egy helyen a zöld jelzés ficakját benéztük beszélgetés közben, pontosabban az történt, hogy a villanyvezeték nyiladékát kitisztították, s most ott ment a jelzés, nem pedig az erdőben. Mentünk, még akár 20 m-t is rossz irányba. Ballagtunk tovább. Észrevehetően jobban le volt taposva a hó, a 15-ös táv becsatlakozásától, s ennek megfelelően egy picit jobban is csúszott. Rövid talpalást követően fölértünk az Akasztó-dombra. Az igazolás után, Laci fotómodelkedett, a bajszára ráfagyott párával. Megkezdtük az ereszkedést, a Hajóállomás felé. Egy pontról szép rálátás nyílt az apátságra, illetve a Tihanyi Limnológiai Intézetre. A hajóállomásnál újabb frissítés, s gyerünk tovább. A sétányhoz történő lejutást akadálymentesítették, azaz megszüntették a lépcsőt, így jól hanyatt lehet esni a csúszós betonos lejtőn. Nagy ívben ki is kerültük. A Balatonon még látszott néhány sötét folt, ahol nem fagyott be a víz. Hamarosan elhagyhattuk a part menti utat, s megkezdtük a Barátlakásokhoz, majd az Óvár-hegyre vezető utolsó nagyobb emelkedőt. A meredek részeken csúszott rendesen. Az egyik Barátlakást ideiglenesen a pontőrök foglalták el. Továbbmenve nézelődtünk, de jól haladtunk. A Kálváriánál megkaptuk az utolsó pecsétet, s az apátság mellett eltempózva begyalogoltunk a célba. Tavalyhoz képest itt szedtük össze a plusz 100 m-t, ugyanis nem a S+-on mentünk, hanem egy utcával később, ahol kocsival is be lehet menni. Megkaptam az emléklapot, a hűtőmágnest, elmentem átöltözni, majd vissza az iskolába, megenni a mákos tésztát. Jól esett. Jó a minőség, s még a féladag is, amit kértem, bőven elég. Frissítést követően elvittem Józsiékat Füredre, visszajöttem Ágiért, s hazafelé vettem az irányt.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000 Ft-ért színes térképes igazolólapot, kitűzőt/hűtőmágnest és emléklapot kaptunk. Az Átjáró-barlangnál Dianás cukor, a Kis-erdő-tetőn Téli fagyi, az Apáti-templomromnál tepertős pogácsa, valamint tea és/vagy forralt bor, az Akasztó-dombon mandarin, A Hajóállomásnál tepertős pogácsa és/vagy nápolyi szelet, valamint tea és/vagy forralt bor, a célban mákos tészta és tea volt az ellátmány. Lehetőség nyílott a Pedro kocsmájában kedvezményes fogyasztásra, illetve a Tihanyi-apátság belépő nélküli meglátogatására.

A túráról töltöttem föl néhány képet, az egyesületünk honlapjára: http://furediturazok.lapunk.hu; a Fotóink oldalra, Téli Tihany tt. 2012. címen. Egyesületünkből más is töltött föl képeket, van mit nézegetni.

Forrás: www.ttt.tr.hu (Teljesítménytúrázók Társasága)