A rendezőség nagyobbik része már szombat óta a Magas-Börzsönyben mozgolódott. Királyrétről a síelőket szállító busszal küldték fel a másnapi rendezvényhez szükséges, nagy mennyiségű pakkot, majd a napi túrát követően a magas-taxi-menedékházban hajtották álomra a fejüket. Reggel időben elindultak a csúcsra, cipelve a túrához szükséges dolgokat. (20 liter forralt bort, több doboznyi csokit, sok kilónyi narancsot, mandarint, a melegítéshez szükséges bográcsokat és a díjazást) A csapat másik fele reggel indult a többiek után a Cseresznyefa parkolótól; mi vittük fel a 25 liternyi teát. Odalent még -7°C és igen ködös idő volt. Ahogy folyamatosan kereszteztük le az előttünk álló szintvonalakat, úgy nőtt a külső (és belső) hőmérséklet, valamint a Magas-Tax környékén már árnyékot vetettünk a kék ég alatt. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy ma igazán gyönyörű napunk lesz. Felérve az Égés-bércnél a Magas-Börzsöny gerincvonalára, már alig vártuk, hogy a Szabó-köveknél lévő nyitottabb részhez érjünk. Innen észak és dél felé is azt láthattuk, hogy a völgyek ködben úsznak, mi pedig fölöttük vagyunk. Felérve a toronyhoz örömmel nyugtáztuk, hogy mindkét bogrács alatt lobogott a tűz és az első túrázók is felértek már. Gyors üdvözlések után feltettük a teát is melegedni. És innentől kezdve az emberek meg csak jöttek. Egyesével, kettesével, kisebb-nagyobb csapatokban egyaránt. Öröm volt ennyi embert látni a hegyen. Aki felmászott a geodéziai toronyba, az sok időt töltött odafent a káprázatos panorámában gyönyörködve. Mert bizony volt mit nézni! Kishazánkból nem sok látszott a ködtengertől: a környék magasabb csúcsait leszámítva mindössze a Mátra magasabb régiói és a Bükkből egy csipetnyi lógott ki. Viszont északra tekintve jól kivehetőek voltak az Alacsony-Tátra masszívan fehér vonulata és tőle kissé jobbra a Magas-Tátra finoman, de még ilyen távolságból is érzékelhető csipkézett ormai. Igazán nem mindennapi látvány ez! Ha rajtunk múlna, akkor minden évben ilyen látvánnyal várnánk a túrázókat.

Végül 127 mosolygó arcú túrázó kapta meg a túra emléklapját és kitűzőjét a csúcson. A forralt bor és a tea az utolsó cseppig elfogyott, a csokiból és a narancsból is alig valamit kellett lehoznunk a hegyről. Reméljük, hogy sikerült minden megjelentben évekre szóló emléket hagynunk a mai túrával! Azon leszünk, hogy a jövő évi túra is legalább ilyen sikeres legyen, mert lesz legközelebb. Találkozzunk jövőre is január utolsó vasárnapján a Csóványoson!

Végül szeretnék köszönetet mondani a lelkes rendezőség minden egyes tagjának, akik (legalább) megjelenésükkel emelték a rendezvény színvonalát. Zsuzsi, Dorina, Nóra, Erika, István, Gyula, Bence, Lacika, VCs, Büfés, Márk, Koppány doki és mindkét Szabolcs: ismét ügyesek voltatok! Nélkületek nem sikerült volna!