Az idei tél első ilyen túráit a Bélai-Tátrában és a Liptói-Havasokban tettük, még december végén. Itt végül is a -20 fok körüli hidegben egy szép túrát tettünk a Baranec csúcsára. Az új évben már hamar a Magas-Tátrát vettük célba, január közepén három napra a Poprád-tavi házat szeneltük ki bázisunkként. A korábban megszokott pénteki kiutazás helyett ezúttal szombaton autóztunk fel egészen a házig. A sűrű hóesésben nagy kedvünk nem volt gyalogolni, s emiatt a nap hátralévő részét is pihenéssel tudtuk kizárólag tölteni.

Másnap reggelre az időjárás jelentősen javult, ugyan felhős volt az ég, de csapadék nem esett és a látótávolságot is megfelelőnek ítéltük meg, hogy elinduljunk a Tengerszem-csúcsra (Rysy). Nyáron már mindannyian voltunk fenn. EZ a csúcs egyébként a kiépített ösvények miatt a leglátogatottabb a Tátrában. Aránylag központi fekvése miatt remek kilátópont a Tátra szinte összes jelentős csúcsára, több nagyobb völgyére. A Menguszfalvi-völgyben felfelé baktatva megállapítottuk, hogy a szokotthoz képest meglepően kevés a hó. A piros jelzésre, vagy az afeletti hóra váltva ugyan már némileg más volt a helyzet, de az út ezen szakaszán gyorsan tudtunk haladni a firnes terepen. Gyorsan felértünk a Békás-tó közelébe, ahol a szintve3sztés elkerülése érdekében azt a döntést hoztuk, hogy inkább két meredek hólejtőn harántolni fogunk. Hibás döntés volt, de szerencsére bajunk nem származott belőle! Egyes részeken sorsunkat kísértettünk, hiszen a hótáblán haladáskor többször is az ismert mély „WHUM” hangot hallottuk. Ez egy lehetséges lavina egyértelmű jele! Mást nem tudtunk tenni, mint nagyobb követési távolságot vettünk fel, majd a rizikós szakaszok után a nyáron használt biztosítások mentén meredeken indultunk fel a Tengerszem alatti ház felé. Ekkorra már az idő is elromlott, sűrűn havazott. A behavazott háznál megpihentünk kicsit, majd a pillanatnyi jobb időt kihasználva továbbindultunk. A Hunfalvy-hágó alatti meredek hólejtő helyett a gerincet választottuk, de a csúcs alatt mintegy 30 méterrel a szinte 0 látótávolság miatt visszafordultunk. Nem vállaltuk a meredek és kitett nyugati oldalban való harántolást. A lefelé út is kalandossá vált az időközben leesett pár centi hó miatt! A meredek tófalon ereszkednünk kellett, de így a hótáblákat el tudtuk kerülni. Az út maradék részében az erős szembeszél jelentett némi kellemetlenséget, illetve Csabának – aki rövidebb utat keresett – a törpefenyvesben eltöltött kellemes órácska.

Hétfőre pazar lett az időjárás! Az előző napi melegfront lerakott némi havat, így a tervezett Csubrina helyett a könnyebb és közeli Tompa-hegyet (Tupá) választottuk. A ház feletti Oszterva hágóra felvezető úton a kevés hó miatt egy ideig követtük a szerpentint, majd a fagyott terepen a felsőbb részen már direktben, jégcsákánnyal a kezünkben haladtunk. Hamar fent is voltunk a hágóban, ameddig a ház harcedzett husky kutyája is elkísért bennünket. Jutalma némi csoki és keksz lett! Mi észak felé fordultunk a könnyű gerincen, az eb vissza a völgy irányába. Jól járható terepen, kevés helyen mély és a meleg miatt vizes hóban gyorsan felértünk a csúcsra. Csodás panorámában volt részünk: kiváltképp a kedvenc Tátra-csúcs (Vysoka) és a közeli Koncsiszta nyújtott remek látványt.

Ezzel feltöltődve indultunk le, majd haza. Ugyan terveinket nem teljesítettük 100%-osan, de az év első magashegyi túrája végül minden elvárásunknak megfelelt. Február végén ismét jövünk, ezúttal a Téry-házhoz!