GPS-el mért távolság: 20,4 km; barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 755 m. Akár másolhattam volna a 2011-es adatokat (kicsit olaszosan és tréfásan: Coppi – pasta), hiszen csak 100 m éter a különbség távolságban.”Pasta” azért volt a túra végén, mákos formában.

Reggel, igyekeztem szokásom szerint korán indulni, amit a várható havazás is indokolt. Ez csak félig sikerült, hiszen csak 7.36-kor állítottam le az autót Tihanyban. A félig azért van, mert rosszul emlékeztem a rajtidőre. Valamiért 7 óra volt bennem, nem pedig 8. Erről ennyit. Kényelmesebben készülődhettem volna, ha nincs hideg. Így azért csipkedtem magam, hogy minél előbb tető alatt legyek. A nevezés egy kicsit döcögősre sikeredett, mivel rossz sorba álltam, ahol a számítógép nem akarta tudni az igazat. Összefutottam az egyesületünk tagjaival is, illetve jó néhány ismerőssel. Végre 08.08-kor elrajtolhattam. Valahogy a túrák elején, ahogy kész vagyok az előkészületekkel, igen türelmetlenül várom az indulást. Legszívesebben én is „kapálnám lábaimmal a földet”, mint ahogy a lovak teszik. Ahogy nekivágok a távnak megnyugszom, s minden rendben.

2012. február 05., vasárnap 21:44

Téli Tihany 20 - Csornai Edina beszámolója

Írta:
A tavalyi volt életem első teljesítménytúrája és oly mértékben nagy hatással volt rám, hogy azóta se bírok leállni. Magától értetődő volt hát, hogy idén újra benevezek, ezúttal nagynénémen túl barátaimat is magammal rántva, akiknek valószínűleg már a könyökén jött ki a sok óda, amiket a tavalyi év során a Téli Tihanyról zengtem. Legendák a csodás kilátásról, a zajló jég morajáról, a forraltboros EP-ről, az elképesztő tömegről és arról, hogy tényleg mindenki ott volt, aki számít. ;-)
Ha már a hó tavaly elmaradt, idén -- ahogy én azt már jó előre tudtam ;-) -- bepótolta magát rendesen és ezzel el is ijesztette a tavalyi tömeg jó részét. A kilátás is szolidabb volt, hisz végig összefüggő, hófehér felhőtakaró borította az eget, de sebaj... mint tudjuk Tihany télen-nyáron, minden körülmények közt csodaszép.

Előnevezéssel meg BTHE kártyával (satöbbi) a rajt még a vártnál is könnyebben és gyorsabban ment, így némi szerelvényigazítás után már úton is voltunk, hogy megismételjük a tavalyit.
Egészen meglepő módon sikerült 865 méter szintemelkedést összeszedni a túrába, ennek megfelelően fel és le hullámzott az útvonal végig. A Külső-tó recsegős jegén való csúszkálást ezúttal megúsztuk, a várva-várt "forraltboros EP" újfent hosszabb pihenőre csábított minket és a Csúcs-hegytől a Hálóáteresztőig tartó relatíve hosszú szakaszt pedig időben tovább nyújtotta, hogy felhőzet ide vagy oda, idén is alig bírtunk betelni a befagyott Balaton látványával.
A hajóállomásnál elkortyolgattunk egy újabb dózis forralt bort és azzal a lendülettel, a lépcsők megmászása után hip-hopp a célban találtuk magunkat, ahol a szokásos emléklap-kitűző kombó mellett egy adag mákos tészta volt a jutalom, hogy ne csak őszinte, de egyszersmind vicces is legyen a mosolyunk.

Köszönjük a kiváló szevezést BTHE! Remélem jövőre is találkozunk Tihanyban!

Forrás: www.ttt.tr.hu
2012. február 05., vasárnap 21:36

Téli Tihany Mészner Viktor beszámolója

Írta:
A közmédia (csak tudnám, hogy melyik közé...) világvégét, égszakadást, földindulást jósol hétvégére, gondolok is szegény Főrendező Sporttársra, hogy pénteken hány száz telefont kaphatott a "Tessék mondani, lesz a túra ?"  jeligére. Na mindegy, ennyi év tapasztalatával már nem dőlök be mindenféle rémhírkeltésnek, hajnal 5-kor elindulok megyejáró buszutamra, hogy Veszprém megye határait sehol át nem lépve 8-ra már Tihanyban is legyek. A Veszprémből oda tartó buszon lézeng ugyan néhány sporttárs, de tömeg sehol, mindenki kényelmesen üldögél a kinti körülményekhez képest mindenképpen komfortosabb KUU-873-as Balaton Volános járművön. A rajtban sincs nyoma a korábbi tömegjeleneteknek, sőt akinek van BTHE rendezvénykártyája és még magával is hozta, az 23 másodpercen belül túl van a nevezésen. Végignézek a jelenlévőkön, csupa ismerős, sokat próbált spori, akik nem jöttek el, azok a  városbéli puhányok, nyavalyások (forrás : Csukás-Sajdik: A nagy ho-ho-ho-horgász), a hiszékenyek,  és a magukban kevésbé bízók, mert hát ugye ehhez a mi szeretett sportunkhoz nem árt, ha némi egészséges önbizalom is társul. Andrással konstatáljuk, hogy Jani barátunk is valamelyik fentebb felsorolt csoport tagja lehet...

Saját magam is kissé meglepve szinte az utolsó pillanatban neveztem elő erre a túrára, éppen a túranaptárt böngésztem pénteken este mikor megakadt a szemem ezen a rendezvényen.Nem bántam meg...

Szombaton este mindent előkészítettem a hátizsákba hogy ezen ne múljon a dolog, de azért ismervén magam meghagytam gondolati szinten az esélyét annak is hogy a szundi győz vasárnap hajnalban.Nos nem a szundi győzött, pedig jó eséllyel indult!

BTHE Tájékozódási túra, hosszú táv

Túl sokat nem járok tájékozódási túrákra, pedig izgalmas műfaj. Ráadásul csapatban is lehetett indulni mindkét távon, Vácról közvetlen busz visz a Kisinóci-turistaházhoz, a Börzsönyt imádjuk, a BTHE-túrákat is szeretjük, nem is volt kétséges, hogy megyünk. Szóval, a váci CSBT-s különítmény képezett egy alakulatot a rajtban, Józsi már türelmetlen, nagyon szeretne tájékozódni -hogy aztán később a párja hátát nézze-, viszont nekem igényem támadt egy Unicumra a büféhivatalban. De szerencsére ez gyors műfaj, miként mi is. Éppenséggel nem tájfutás, de valahogy kilépünk az emelkedőn is rendesen. Belőttük a pontokat, egy körülbelüli útvonalat az esztétikus, igen színvonalas itineren, aztán uccu. Neki, meg nekünk. Zöld kereszt megvan, mint jelzés, majd a jelzés mentén az első pont, az első ponton az első matricák, ragasztgatunk, de jó játék ez, élvezzük, nyolcból egy megvan. Hogy is áll össze nyolc? Hatról tudjuk, hol van, kettőről majd kiderül, és ha kemények vagyunk, mint a bakelit, akkor még bónuszcsúcsokat is támadhatunk. De egyelőre erre nem is gondolunk, annál inkább a sikerrel, hogy nyolcból már egy.

2011. szeptember 06., kedd 10:51

A Kalbling – egy ideális mászóhegy

Írta:

Ausztria egyik legszebb vidéke a Gesäuse, amely rengeteg jobbnál-jobb lehetőséget tartogat mind hosszabb-rövidebb sziklamászásokhoz, mind könnyebb és nehezebb hegyi túrákhoz. Az egyik legismertebb – s ezáltal igencsak kedvelt – hegye a Kalbling, ami a maga 2196 méterével ugyan nem tartozik a legmagasabbak közé, ám a sziklamászók körében mégis tán a leggyakrabban látogatott. Ennek több oka is van. Az egyik mindenképpen a könnyű megközelíthetőség, hiszen autóval (némi útdíjé fejében, ami idén 8 €/autó volt) felmehetünk egészen az Oberst-Klinke-házig, ami a hegyet célzó túrákhoz, mászásokhoz ideális bázisul szolgál. Emellett a másik ok, hogy elég jó minőségű kőzeten igen változatos nehézségű, s aránylag jól kiépített utak várják a vállalkozó-kedvűeket.

2011. augusztus 11., csütörtök 14:48

Bíbor beszámolója az Ipolymente 95 túráról

Írta:

-Vasfűrészed van? –Nincs, de flexem van! Imbuszkulcs helyett az is megteszi; megszervizeljük vele a letámasztót. Ezzel és némi pillanatragasztóval fel is készültünk a másnapi tt-re.  Reggel a kétkerekűeket négykerekűbe tesszük és a szobi rajthelyszínig lényegében autós rész-bejárást  csinálunk, figyelve hol lesz jó lejtő, emelkedő. Nevezéskor megcsodáljuk az országúti szuperbringákat, enyhén szólva kilógnak a sorból a montik. Kicsit aggódva nézem, hogy fogják bírni? De ha a börzsönyi sarat és Drégelyvárt bírták nehogymá’ az aszfaltos sztráda kifogjon rajtuk! Rendezvénykártyának hála nem kell nevlapot töltögetni, vonalkódos címkét nyomnak.

Idén augusztus első vasárnapján immáron negyedik alkalommal rendezte meg az egyesületünk az Ipolymenet kerékpáros teljesítménytúrákat. Ezúttal is - de valószínűleg utoljára - a szobi vasútállomás előtt lehetett délelőtt 9 és 11 között nevezni, majd nekivágni a két táv valamelyikének. Negyedszer rendeztük meg a 95-ös és harmadik alkalommal a 75 km-es távot.

A rajtoltatás most sem ment 100%-ban zökkenőmentesen, de végülis senkinek nem kellett 1-2 percnél többet várakoznia. A hosszabb távon 66-an indultak, míg a rövidebb útvonalat 21-en választották.

2011.03.20. Dél-Börzsönyi kilátások – gyalogos teljesítménytúra

2011. március 20-án egy összevont szülinapi túra keretében a Klubból 5-en úgy döntöttünk, hogy részt veszünk a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület Dunakanyarban rendezett teljesítménytúráján. A választás több okból is szerencsés volt: egyrészt az itthoni esős-havas időből a tavaszba utaztunk, másrészt pedig a már tőlük megszokott remek szervezés miatt nagyon jól éreztük magunkat. A Dunakanyar legszebb részein mentünk, Zebegényből kiindulva. A csapatból ketten (M.Évi és H.Barna) a 30 km-es távot, a többiek pedig (F.Kati, Sz.István + S.Szabina és én) a 15 km-es távot választották. Többször voltunk már sáros túrán, de ekkora sárban talán még sosem volt részünk. A túrának volt olyan szakasza is, ahová a rendezőknek kötelekkel kellett biztosítani a haladást, ez persze még izgalmasabbá tette a túrát! Ennek ellenére a túra és a hangulat remek volt, szokásunkhoz híven többször „zengett az erdő” a kacagásunktól.

Minden elismerésünk, és köszönetünk jár a rendezőknek, akik már szinte ismerősként üdvözöltek bennünket! Máskor is szívesen megyünk a túráikra!

http://ptkk.blogspot.com/2011/03/20110320-del-borzsonyi-kilatasok.html



 

Fel a Badacsonyra!

Az elmúlt hónapban a havazás mindig a legrosszabbkor jött, ezért nem jutottunk el az év végére tervezett Bakonyi Mikulásra és Dombay-tó Maratonra sem. Nagyon hiányzott már valami mozgás, a Téli Mecsek meg, akárhogy is néztem, még túl messzinek tűnt. Ezért egyértelművé vált, hogy Szilveszterkor felmegyek a Badacsonyra, de hogy még se legyen túl rövid a táv, előneveztem a „Vár a Szigligeti-vár” vártúrára is, amit megtoldottam még egy rövid kitérővel a szigligeti Óvárhoz.  Így a vége körülbelül 16 kilométer lett.

1. oldal / 3

Belépés