GPS-el mért távolság: 20,4 km; barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 755 m. Akár másolhattam volna a 2011-es adatokat (kicsit olaszosan és tréfásan: Coppi – pasta), hiszen csak 100 m éter a különbség távolságban.”Pasta” azért volt a túra végén, mákos formában.
Reggel, igyekeztem szokásom szerint korán indulni, amit a várható havazás is indokolt. Ez csak félig sikerült, hiszen csak 7.36-kor állítottam le az autót Tihanyban. A félig azért van, mert rosszul emlékeztem a rajtidőre. Valamiért 7 óra volt bennem, nem pedig 8. Erről ennyit. Kényelmesebben készülődhettem volna, ha nincs hideg. Így azért csipkedtem magam, hogy minél előbb tető alatt legyek. A nevezés egy kicsit döcögősre sikeredett, mivel rossz sorba álltam, ahol a számítógép nem akarta tudni az igazat. Összefutottam az egyesületünk tagjaival is, illetve jó néhány ismerőssel. Végre 08.08-kor elrajtolhattam. Valahogy a túrák elején, ahogy kész vagyok az előkészületekkel, igen türelmetlenül várom az indulást. Legszívesebben én is „kapálnám lábaimmal a földet”, mint ahogy a lovak teszik. Ahogy nekivágok a távnak megnyugszom, s minden rendben.
Saját magam is kissé meglepve szinte az utolsó pillanatban neveztem elő erre a túrára, éppen a túranaptárt böngésztem pénteken este mikor megakadt a szemem ezen a rendezvényen.Nem bántam meg...
Szombaton este mindent előkészítettem a hátizsákba hogy ezen ne múljon a dolog, de azért ismervén magam meghagytam gondolati szinten az esélyét annak is hogy a szundi győz vasárnap hajnalban.Nos nem a szundi győzött, pedig jó eséllyel indult!
BTHE Tájékozódási túra, hosszú táv
Túl sokat nem járok tájékozódási túrákra, pedig izgalmas műfaj. Ráadásul csapatban is lehetett indulni mindkét távon, Vácról közvetlen busz visz a Kisinóci-turistaházhoz, a Börzsönyt imádjuk, a BTHE-túrákat is szeretjük, nem is volt kétséges, hogy megyünk. Szóval, a váci CSBT-s különítmény képezett egy alakulatot a rajtban, Józsi már türelmetlen, nagyon szeretne tájékozódni -hogy aztán később a párja hátát nézze-, viszont nekem igényem támadt egy Unicumra a büféhivatalban. De szerencsére ez gyors műfaj, miként mi is. Éppenséggel nem tájfutás, de valahogy kilépünk az emelkedőn is rendesen. Belőttük a pontokat, egy körülbelüli útvonalat az esztétikus, igen színvonalas itineren, aztán uccu. Neki, meg nekünk. Zöld kereszt megvan, mint jelzés, majd a jelzés mentén az első pont, az első ponton az első matricák, ragasztgatunk, de jó játék ez, élvezzük, nyolcból egy megvan. Hogy is áll össze nyolc? Hatról tudjuk, hol van, kettőről majd kiderül, és ha kemények vagyunk, mint a bakelit, akkor még bónuszcsúcsokat is támadhatunk. De egyelőre erre nem is gondolunk, annál inkább a sikerrel, hogy nyolcból már egy.
Ausztria egyik legszebb vidéke a Gesäuse, amely rengeteg jobbnál-jobb lehetőséget tartogat mind hosszabb-rövidebb sziklamászásokhoz, mind könnyebb és nehezebb hegyi túrákhoz. Az egyik legismertebb – s ezáltal igencsak kedvelt – hegye a Kalbling, ami a maga 2196 méterével ugyan nem tartozik a legmagasabbak közé, ám a sziklamászók körében mégis tán a leggyakrabban látogatott. Ennek több oka is van. Az egyik mindenképpen a könnyű megközelíthetőség, hiszen autóval (némi útdíjé fejében, ami idén 8 €/autó volt) felmehetünk egészen az Oberst-Klinke-házig, ami a hegyet célzó túrákhoz, mászásokhoz ideális bázisul szolgál. Emellett a másik ok, hogy elég jó minőségű kőzeten igen változatos nehézségű, s aránylag jól kiépített utak várják a vállalkozó-kedvűeket.
-Vasfűrészed van? –Nincs, de flexem van! Imbuszkulcs helyett az is megteszi; megszervizeljük vele a letámasztót. Ezzel és némi pillanatragasztóval fel is készültünk a másnapi tt-re. Reggel a kétkerekűeket négykerekűbe tesszük és a szobi rajthelyszínig lényegében autós rész-bejárást csinálunk, figyelve hol lesz jó lejtő, emelkedő. Nevezéskor megcsodáljuk az országúti szuperbringákat, enyhén szólva kilógnak a sorból a montik. Kicsit aggódva nézem, hogy fogják bírni? De ha a börzsönyi sarat és Drégelyvárt bírták nehogymá’ az aszfaltos sztráda kifogjon rajtuk! Rendezvénykártyának hála nem kell nevlapot töltögetni, vonalkódos címkét nyomnak.
Idén augusztus első vasárnapján immáron negyedik alkalommal rendezte meg az egyesületünk az Ipolymenet kerékpáros teljesítménytúrákat. Ezúttal is - de valószínűleg utoljára - a szobi vasútállomás előtt lehetett délelőtt 9 és 11 között nevezni, majd nekivágni a két táv valamelyikének. Negyedszer rendeztük meg a 95-ös és harmadik alkalommal a 75 km-es távot.
A rajtoltatás most sem ment 100%-ban zökkenőmentesen, de végülis senkinek nem kellett 1-2 percnél többet várakoznia. A hosszabb távon 66-an indultak, míg a rövidebb útvonalat 21-en választották.
http://ptkk.blogspot.com/2011/03/20110320-del-borzsonyi-kilatasok.html
Fel a Badacsonyra!
Az elmúlt hónapban a havazás mindig a legrosszabbkor jött, ezért nem jutottunk el az év végére tervezett Bakonyi Mikulásra és Dombay-tó Maratonra sem. Nagyon hiányzott már valami mozgás, a Téli Mecsek meg, akárhogy is néztem, még túl messzinek tűnt. Ezért egyértelművé vált, hogy Szilveszterkor felmegyek a Badacsonyra, de hogy még se legyen túl rövid a táv, előneveztem a „Vár a Szigligeti-vár” vártúrára is, amit megtoldottam még egy rövid kitérővel a szigligeti Óvárhoz. Így a vége körülbelül 16 kilométer lett.